2. rész - Happy. Vagy mégsem?

Hazaértem. Anyu nem volt itthon így bekapcsoltam a laptopot majd felmentem Skypera és Facebookra. Semmi. Jó, ígyhagyom HÁTHA valaki keress. Olyan 5 percre tüntem el mikor hallom, hogy pittyeg a Face és hívnak Skypen. - Ezaz! Végre nem fogok unatkozni. - ahogy megnéztem egyből fel is álltam a székről. James. Felvegyem? Felveszem.
-Szia Jessica. Nagyon sajnálom amit ma tettem. Remélem nem haragszol. - megse szólaltam. Elővettem egy lapot és rá írtam, hogy 'Semmi baj' majd  bekapcsoltam a webkamerát és megmutattam. Jamesnek nagy mosoly húzódott az arcára majd egy szivet formált a kezével. Ugyan ezt tettem én is. Beszélgettünk és beszélgettünk az órára pillantottam mikor szembesültem vele, hogy anya meg apa pár percen belül hazaérnek. Gyors elköszöntem Jamestől és felmentem a szobámba. Beérve beindítottam a hifit és táncra pördültem. Hogy miért? Tiszta Happy vagyok. Gyors megírtam a leckét, hogy hétvégére ne legyen  és visszanéztem Skypera. Fent volt. Ismét csevegni kezdtünk.  Egészen éjfélig fent voltunk majd nagynehezen elbúcsúztam tőle. Kikapcsoltam a laptopot és letusoltam majd ágyba bújtam. Végre Szombat. Felkeltem, és visszagondoltam az estére, hogy milyen jó is volt. 20 percig bámultam a falat, hogy mennyire jó kedvem van, majd észba kaptam, hogy a hasam korog, vagyis éhes vagyok. Vettem a fárdságot és lebicegtem a konyháig. Lefelé menet a lépcsőn éreztem, hogy elesek. Be is következett. Mindegy is. Egy kék folt jelent meg a lábamom. Megnyomtam és felkáltottam: Aúúú ez fáj! - hurrá, egy fájó 'seb' keletkezett. Miért is indultam? Ja, igen. Ennivalóért, mint ahogy megint jelezte a drága pocakom kajára vágyik. Meg is adtam neki ami kellett, elővettem a 'Jó reggelt' feliratos tálamat, öntöttem bele tejet és gabonapelyhet majd a bárpulthoz lépkedtem és falatozni kezdtem. Visszamentem a szobámba és öltözni kezdtem. Ma egy csajos napot terveztem az én legszebb anyukámmal.
-Anya, ma ráérsz? - üvöltöttem a szobámból.
-Persze. Mit szeretnél? - szintúgy visszaüvöltött nekem.
-Van kedved csajos napot tartani?
-Ki nem hagynám. - beledobtam a táskámba a telefonom, 1-2 papírzsepkendőt és egy szájfényt.
Mivel anyu elég jól keres így nem az én pénzemből költekezünk, ami nem is baj, mert ha nagyobb leszek a barátnőmmel lesz egy közös házunk. Elindultunk az egyik közeli plázához. Már az első ruhaboltot megtámadtuk és sikeresen 4 zacskó ruhát vásároltam. Anyu ugyan ezt tette csak ő 2-vel kevesebb táskával jött ki a boltból.
-Anya ez nagyon fárasztó! Eszünk sütit?
-Persze! Citromos minyom?
-Jöhet. - elmentünk a legközelebbi cukrászdába és leültünk egy szabad asztalhoz. A nap végén egész jól mulattunk, mert beültünk egy moziba is és megnéztük a LOL-t. Imádom ezt a filmet. Olyan fél 11-re értünk haza. Beértem a szobámba, táska röpült a sarokba, én pedig az ágyra ledőltem és mély álomba merültem. Reggel, na jó, fél 12-kor keltem. Soha az életbe nem keltem ilyen késsőn. Ami pedig a jó hír, hogy kipihentem. Eszembe jutott, hogy laptopozni kéne. A probléma pedig az, hogy a szoba másik felébe van. Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és a laptopért csoszogtam. Megvan. Na most visszafelé vettem az irányt. Bedugtam a takaróba a fázó lábamat és bekapcsoltam a laptopot. Felléptem facebuckra és megnéztem, hogy a kedvenc énekesem (Justin Bieber) rakott e fel egy új videót. Így is lett. Egyből belehallgattam. Nagyon megtetszett. Fél 3 van? Te jó ég. Elmegyek sétálni olyan jó idő van.
-Anya, fél óra és itthon vagyok. - kiabáltam neki miközben a cipőmet húztam fel.
A nap melege égette a bőrömet. Hát igen. Májusban itt ez előfurdol, hogy meglehet sülni. A park közepén jártam mikor egy fekete ruhás alak közelít felém. Sietősre vettem a tempót, hogy minél hamarabb elmehessek mellette. Elmentem, de visszafurdult és követni kezdett. Mit akar? Mivel megijedtem így futásnak eredtem. Nem meglepő ő is utánam fut. Hurrá. Mibe keveredtem? Csak futottam és futottam, de utolért. Ami úgyszint meglepő, hogy senki az égatta világon nem volt itt. Ez az én szerencsém. Bekötött szájjal vonszolnak engem egy fekete terepjáróba. Bent a kocsiba volt még 1 fiú (a hangjából állapítottam meg) és a másik aki engem vonszolt az is fiú volt. Vajon hova akarnak engem vinni? Nem tudom, de a szemem be volt kötve egy kendővel így nem láttam semmit csak azt hallotam, hogy a kocsi elindult.

1. rész - A kezdet

Kedves naplóm!

A mai nap, igen fárasztó volt. Reggel már a megszokottan nem találtam a kedvenc blézerem így apumon vezettem le a hisztimet. Majd végül elő került. Apa egy csoda. Bejön a szobámba és egyből kirántja a szekrényemből. A kérdés: 20x átnéztem ott ő meg csak úgy kirántja. Mégis milyen erővel rendelkezik? Na de mindegy is. A lényeg, hogy a hiszti rohamomnak vége. A suli busza 7:30-kor érkezik és az idő 7 óra. Vagyis van 30 percem, hogy felöltözzek, letusoljak, egy kis sminket feltegyek és megreggelizzek. Csoda folytán 27 perc alatt kész lettem így gyorsan elköszöntem aputól és kimentem a busz elé. Várok. Még mindig. 
-Hol ez a ki*aszott busz? – ahogy elordítottam magam egyből ott termett az utcánkba – Köszönöm. – ide ért VÉGRE és felszálltam. Szokásom hívően előre ültem a legelső üléshez, mivel hátul a ’menők’ vannak. Az első óránk az Angol volt. Imádtam az Angolt. Meg persze nagyon jó is voltam benne. Aztán jött egy lyukas óránk így a termünkbe maradtunk és levelezgettem az egyik stréber csajjal, aki most jött.
-Neked ki tetszik? – itt megdermedtem. Senki sem tudja, hogy ki tetszik nekem. De van egy olyan érzésem, hogy benne megbízok.
-James. – írtam le félve és csúnyán. Csak nézett nagy szemmel majd hátra fordult Jameshez.
-Styles? – írt megint.
-Igen. De pszt. Kérlek. Amúgy neked?♥ - most én voltam soron, hogy megkérdezzem. Adtam át végül. Firkantott a papírra és átadta. Én is meglepődötten olvastam el a nevet.
-Jake Moon. – ő is ilyen stréber srác féle.  Remélem, ők összejönnek. Aranyosak lennének együtt. Végre Ének óra! Ott megnyugszom. A szünetbe leköpő csöveztek a fiúk. Persze James is, ami nagyon rosszul esett. A folyosón sétáltam végig, nyálas galacsinpapírokkal a mosdóik ahol le tudom szedni azokat undorodva. 10 percig bénáztam, mert egy csomó a hajamba volt. És végre kész! Könnyebbültem meg, mert már csak 2 óra és mehetek haza. Ahogy kiléptem a mosdó ajtójából előttem James termett. A szívem megállt. Egyszer azért, mert megijedtem, másodszor meg nem talál
rá szavakat, ahogy kinézett.
-Sajnálom az előbbiért. Csak tudod.
-Tudod mit! Nem kell semmit sajnálnod! Te is a menő, beképzelt srácok közé tartozol, mint a többi! Utálom az életem! Mindenki bánt szavakkal és fizikailag is! UTÁLOM! – ezzel kirohantam az utcára és elüvötöttem magam. Nem érdekel semmi. Se azt hogy mit kapok, se James, se a többiek, amit most láttak. Hátranéztem Jamesre akkor láttam, hogy megérintette, amit mondtam, mert engem figyel szomorú arccal. Körbenéztem és egy páran engem figyeltem, meg hallottam, hogy néhány lánynál én vagyok a téma. De nem érdekelt. Vége lett az óráknak és én hazacammogtam szép lassan. Betettem a fülhallgatót a fülembe és Emeli Sandétól a Read All About It-et kezdtem hallgatni. Megszokott, hogy én mindig a kedvemhez hívően választok zeneszámot. Nagy sétálás közben valaki nekem jött hátulról. Egyből kitéptem a fülemből a fülhallgatót és káromkodni kezdtem, aki nekem jött. Hátranéztem és James volt. Olyan szintem megijedtem, hogy sikítottam. Hogy miért? Nem tudom őszintén. Ja és futásnak eredtem. Ügyes vagy Jessica! Elfutsz az a fiú elől, aki tetszik neked. Gratula nekem. Hazáig futottam közben egy csomóan hülyén nézhettek engem. Napi Jessica is megvolt.

Üdv.!

Sziasztok! Bele kezdenék egy új blogba, ami egy átlagosabbnál is átlagosabb lányról fog szólni. HA netalán elolvastatok egy részt, ahozz kérlek írjatok vagy egy komit vagy tetszikeljetek!
Üdv.: Írótok Karolina.