1. rész - A kezdet

Kedves naplóm!

A mai nap, igen fárasztó volt. Reggel már a megszokottan nem találtam a kedvenc blézerem így apumon vezettem le a hisztimet. Majd végül elő került. Apa egy csoda. Bejön a szobámba és egyből kirántja a szekrényemből. A kérdés: 20x átnéztem ott ő meg csak úgy kirántja. Mégis milyen erővel rendelkezik? Na de mindegy is. A lényeg, hogy a hiszti rohamomnak vége. A suli busza 7:30-kor érkezik és az idő 7 óra. Vagyis van 30 percem, hogy felöltözzek, letusoljak, egy kis sminket feltegyek és megreggelizzek. Csoda folytán 27 perc alatt kész lettem így gyorsan elköszöntem aputól és kimentem a busz elé. Várok. Még mindig. 
-Hol ez a ki*aszott busz? – ahogy elordítottam magam egyből ott termett az utcánkba – Köszönöm. – ide ért VÉGRE és felszálltam. Szokásom hívően előre ültem a legelső üléshez, mivel hátul a ’menők’ vannak. Az első óránk az Angol volt. Imádtam az Angolt. Meg persze nagyon jó is voltam benne. Aztán jött egy lyukas óránk így a termünkbe maradtunk és levelezgettem az egyik stréber csajjal, aki most jött.
-Neked ki tetszik? – itt megdermedtem. Senki sem tudja, hogy ki tetszik nekem. De van egy olyan érzésem, hogy benne megbízok.
-James. – írtam le félve és csúnyán. Csak nézett nagy szemmel majd hátra fordult Jameshez.
-Styles? – írt megint.
-Igen. De pszt. Kérlek. Amúgy neked?♥ - most én voltam soron, hogy megkérdezzem. Adtam át végül. Firkantott a papírra és átadta. Én is meglepődötten olvastam el a nevet.
-Jake Moon. – ő is ilyen stréber srác féle.  Remélem, ők összejönnek. Aranyosak lennének együtt. Végre Ének óra! Ott megnyugszom. A szünetbe leköpő csöveztek a fiúk. Persze James is, ami nagyon rosszul esett. A folyosón sétáltam végig, nyálas galacsinpapírokkal a mosdóik ahol le tudom szedni azokat undorodva. 10 percig bénáztam, mert egy csomó a hajamba volt. És végre kész! Könnyebbültem meg, mert már csak 2 óra és mehetek haza. Ahogy kiléptem a mosdó ajtójából előttem James termett. A szívem megállt. Egyszer azért, mert megijedtem, másodszor meg nem talál
rá szavakat, ahogy kinézett.
-Sajnálom az előbbiért. Csak tudod.
-Tudod mit! Nem kell semmit sajnálnod! Te is a menő, beképzelt srácok közé tartozol, mint a többi! Utálom az életem! Mindenki bánt szavakkal és fizikailag is! UTÁLOM! – ezzel kirohantam az utcára és elüvötöttem magam. Nem érdekel semmi. Se azt hogy mit kapok, se James, se a többiek, amit most láttak. Hátranéztem Jamesre akkor láttam, hogy megérintette, amit mondtam, mert engem figyel szomorú arccal. Körbenéztem és egy páran engem figyeltem, meg hallottam, hogy néhány lánynál én vagyok a téma. De nem érdekelt. Vége lett az óráknak és én hazacammogtam szép lassan. Betettem a fülhallgatót a fülembe és Emeli Sandétól a Read All About It-et kezdtem hallgatni. Megszokott, hogy én mindig a kedvemhez hívően választok zeneszámot. Nagy sétálás közben valaki nekem jött hátulról. Egyből kitéptem a fülemből a fülhallgatót és káromkodni kezdtem, aki nekem jött. Hátranéztem és James volt. Olyan szintem megijedtem, hogy sikítottam. Hogy miért? Nem tudom őszintén. Ja és futásnak eredtem. Ügyes vagy Jessica! Elfutsz az a fiú elől, aki tetszik neked. Gratula nekem. Hazáig futottam közben egy csomóan hülyén nézhettek engem. Napi Jessica is megvolt.

Üdv.!

Sziasztok! Bele kezdenék egy új blogba, ami egy átlagosabbnál is átlagosabb lányról fog szólni. HA netalán elolvastatok egy részt, ahozz kérlek írjatok vagy egy komit vagy tetszikeljetek!
Üdv.: Írótok Karolina.